LUPUS HOMO

ÉS A PAJZSÖLŐK

12 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLOTT

BEVEZETÉS

   - Sötét, nyirkos, hideg éjszaka volt aznap. Két, sötét köpönyeges ember mászkált az Ingó utcában. Egy furcsa alakú hegy felé tartottak. A furcsa hegyen egy furcsa, kerek amfiteátrum volt. Az egyik ember haja nem látszott, mert kapucni volt rajta, de az jól kivehető volt, hogy egérfogai kilátszottak ajka alól. A másiknak furcsamód olyan volt, mintha valami motoszkálna inge alatt. És az a valami pont úgy mozgott, mint a két keze. Majd odaléptek a... Csak egy közönséges kőre, és eltűntek. Legközelebb egy még nyirkosabb, kőfalakkal körbevett területen bukkantak fel. Majd beléptek egy ajtón, amire tisztán kivehető, bronz bevonatú betűkkel volt írva: „erős vár a mi istenünk”. Pont így, áthúzva. Nyílván valóan valami hittérítő megbeszélés folyt odabent. - Terítű Emma tudósított, Quarzeneger Valentin közléséből. Ha bárki látná a két személyt, amit részletesen leírunk most... De Iger Plútó megfogta a távirányítót, és elkapcsolta az adást egy csatornára, ahol épp a vízilovak párzási szokásaikat szemléltették.

- Mit tegyek ebédre, kicsim? - kérdezte Továks Mária, Plútó anyja.

- A szokásosat!

- Almát, és sajtos - kenőmájasos szendvicset?

- Igen! - Plútó már nem tévézett, hanem a fürdőben fogat mosott, de közben észrevette, milyen szörnyen néz ki a tükörben, így inkább a hajával volt elfoglalva, és igazgatta.

- Te jesszus istenem! - kiabált Mária, és erre mintha Plútó érzett volna egy kis súrolást a hátán. De biztos csak képzelődött, gondolta. - Mindjárt elkésel!

- Megyek már! - mondta Plútó, azzal máris tényleg kiköpte a fogkefét, és futott az uzsonnájáért. Megölelte anyját, ő pedig egy nagy, cuppanós csókot nyomott arcára. Plútónak csak egy köpésnyire volt a suli, így sose késett el. Az iskola kék színű volt, nagy ablakokkal. A homlokzatán bronz betűk hirdették: LABSZELL-ZÖLD-DISZ-VÍZKÓ-DÍRISZ-FIRKONUSZ Nyolc évfolyamos természet ismeret szakiskola. Elég hosszú, cifra neve volt, de hát az alapítók ők voltak, és arra jutottak, hogy nem választanak más nevet, csak a sajátjukat. Plútó bement a kapun. Nagy, kék vaskapu volt, fura mintákkal. Az udvaron két fiú Yu-gi-oh-zott[1]. Valaki a padon épp a leckéjét csinálta, a Füvespályán pedig épp farfociztak[2]. Plútó bement, köszönt Laci bácsinak, a portásnak, ő meg visszaköszönt neki.

- Szia Iger Plútó! - Plútó nem tudta, miért szólította most ilyen kedvesen, mert Laci bácsi mindig mogorva szokott lenni minden kisdiákkal. Márpedig ő az volt. Csak negyedikes. Hát igen. Ilyen beérni a suliba a negyedik év első napján.  Majd főhősünk a terme felé vette az irányt. Nagy betűkkel volt ráírva: 4.a osztály. De csupa kicsik voltak az osztályban, akiket nem is ismert. Na innen kezdődik a bonyodalom! J

---

[1] A Yu-gi-oh egy játék, amit ketten kell játszani. A két játékosnak van egy csomó kártyája, amik szörnyidézésre valók. Nem fogom túlrészletezni, mert én sem tudom, hogy kell csinálni. A lényeg, hogy a szörnyek harcolnak egymás ellen

[2] A farfoci egy olyan játék, amit bőrlabdával kell játszani. A játékosok próbálják a fenekükkel passzolni a másiknak, hogy annak a következő passza már a karikába menjen.